„Majd pihenek, ha végeztem…” – Munkamánia huszonévesen
Pályakezdőként sokan azt hisszük, most kell mindent beleadni. Ha nem nyomjuk ezerrel, lemaradunk. A rugalmas munkaidő határtalan elérhetőséget jelent, a pihenés bűntudattal jár, a hétvégék pedig gyakran csak csúsztatott munkanapok. A teljesítmény és önmegvalósítás nyomása alatt észrevétlenül belesodródhatunk a munkamániába.
Ez nem egyszerűen azt jelenti, hogy sokat dolgozunk. A munkafüggőség ott kezdődik, ahol már nem tudunk kikapcsolni. Fejben akkor is a feladatokon jár az eszünk, amikor nyaralunk, kávézunk vagy sorozatot nézünk. A határok elmosódnak, és a munka beszivárog minden szabad percünkbe. Ez a folyamatos pörgés előbb-utóbb kiégéshez vezethet – még akkor is, ha csak pár éve kezdtünk dolgozni.
A kiégés nem mindig látványos. Lehet, hogy csak azt vesszük észre: fáradtabban kelünk, nincs kedvünk a munkához, cinikusabbá váltunk, és semmi sem okoz már örömöt. A legtöbben mégsem vesszük komolyan ezeket a jeleket. Mert fiatalon „bírni kell”.
Pedig nem az a gyenge, aki pihen. Épp ellenkezőleg: fel kell ismerni, mikor van szükség egy kis lassításra! A karrier nem sprint, hanem hosszú távú futás. És csak akkor tudunk benne kiteljesedni, ha közben élni is hagyjuk magunkat. Nem utána – közben. Mert az élet nem a munkaidő végén kezdődik. Hanem most van.
Ha bővebben érdekel a téma, végezd el munkamániával és kiégéssel foglalkozó tananyagainkat, melyeket ITT és ITT találsz! Ha azt is szeretnéd megtudni, hogy erősítheted a mentális ellenállóképességedet, végezd el EZT és EZT a modult is!